2025. március 9-11-ig zajlott a németországi Oldenburgban a Németországi Diáklaborok Szövetségének 20. konferenciája. A program a szokott menetrend szerint zajlott: vasárnap “IceBraker” rendezvény beépített kulturális programmal, hétfőn és kedden egy-egy plenáris előadás - egyik módszertani inkább, másik szaktudományos. Emellett poszter szekció, “Blitzlichter”, ahol 5-5 percben számoltak be kollégák projektjeikről, labortúra, ahol helyi és környékbeli diáklaborokba látogattunk, szekciókban műhelymunkák. Mindezt az egyesület szponzorált díjainak kiosztása egészítette ki gálavacsorával, majd másnap a nyertes laborok párhuzamos szekciókban is bemutatták a nyertes projektjeiket.

Kecskemétről ketten vettünk részt a programon, és két posztert is vittünk: a Magyarországi Diáklaborok Egyesületéről és a Selye János Diáklaborhálózatról szólt az egyik, iskolánk Öveges Diáklaborjáról a másik. A poszterek és témáik kapcsán sok résztvevővel kerültünk kapcsolatba, vettük fel a kapcsolatot. Például svájci mobillabort működtető diáklabor munkatársával, a nemzetközi kutatócsoportok és Erasmus cserék kapcsán a Jugend Forscht munkatársával. Aktívan kapcsolódtunk be a szekciók munkájába és a labortúra programba is: együtt végeztük a kollégákkal a kísérletet, osztottuk meg benyomásainkat, tapasztalatainkat. A műhelymunkában kreatívan is hozzájárultunk a konferencia és a szekciók eredményeihez.

Az alábbiakban a hallottakról és a benyomásokról számolunk be.

Az első nap az ismerkedésé és régi ismerősök köszöntéséé volt. A “Természet és ember” tartományi múzeum volt a helyszín. A köszöntések és fogadás mellett két helyi gimnazista mutatta be természettudományos projektjét. Érdekes momentum volt, hogy egyik sem járt még diáklaborban. A fogadás után csoportokban különböző témájú tárlatvezetésen vettünk részt. A lápokról szóló volt az egyik. Az északnémet területek nagy részét évezredes lápok, mocsarak borították. a lápot a tőzegmoha építi, és mivel nem bomlik el, ezért egyre vastagabb réteget képez. A növekedése évente nagyjából egy mm. Alul elhal, a tetején tovább él. Az egyik teremben egy pár méter magas sávot állítottak ki, másfél méter magasan nagyjából 1600 évvel Krisztus előtti időkből származó réteg lehet. Évgyűrűk persze nem látszanak. Ezek a rétegek le nem bomlott növényi maradékok, széndioxid tárolónak is tekinthetjük őket. A lápokon az évszázadok során utakat alakítottak ki, ezek mellett értékes régészeti leleteket lehet találni egyes korokból. Például a képen is látható kocsikerekek Krisztus előtt 1500 körül kerültek a lápba. A klíma változásának történetét is le lehet olvasni az egyes rétegekből, meg hogy mely korokban milyen pollenek voltak jelen. Az egyik képen például kinagyított polleneket lehet látni.  A láp olyan, mint egy uborkás üveg, picit savas, jól tartósít. A lápokban egyébként nappal melegebb, éjszaka hidegebb van, mint más területeken.

Az elmúlt két évszázadban szisztematikusan számolták fel ezeket a területeket sajnos, többek közt a második világháború után a keleti menekültek miatt volt szükség új meghódítható területekre. Az egyik képen láthatóak azok a területek, amelyeken felszámolták a lápot - ezeket kiesett puzzle darabokként ábrázolták -, a kis piros részek azok, ahol még most is megvan a láp. A lápokat először égetni próbálták, hamurétek keletkezett, és hajdinát termesztettek rajta. De az égetés során keletkező füst nehezen viselhető, és ha egy láp tényleg lángra kel, nagyon nehéz eloltani is. Úgyhogy később inkább kitermelték és kiszárították, majd eladták például tüzelésre.

Amúgy az egész kiállítás művészeti alkotásként jött létre, ebből kifolyólag nem lehet rajta semmit módosítani, ami a múzeum dolgát megnehezíti, nem tudnak a kor igényeihez sem alkalmazkodni. Ki van például állítva egy eredeti emberi holttest, amit a mocsárban találtak. Ma már kegyeleti okokból nem szokás valós emberi testeket múzeumban kiállítani.

Kiállították még a jellemző más növényeket és állatokat is. Mivel a növények számára is szükséges tápanyagokban szegény a láp, jellemzőek például a húsevő növények.

“Természet és ember” tartományi múzeumnak van több állandó kiállítása, de az est folyamán egy vándorkiállítást is megtekinthettem egy 25 fős csoporttal. A kardfogú macskák és az emberek című kiállítás egy vándorkiállítás. A kiállítás tartalmát a Carl von Ossietzky Egyetem mesterszakos hallgatóival együttműködve adaptálták és bővítették az oldenburgi helyszínre. Ezt a kiállítást kéthetente vezetett foglalkozásként is hirdetik iskolás gyerekeknek, de felnőtt csoportoknak is tartanak tárlatvezetést. 

Hogyan néztek ki az európai kardfogú macskák, hogyan éltek és hogyan vadásztak? A rekonstruált csontvázakat, élethű modelleket, valamint fontos őslénytani és régészeti leleteket bemutató kiállítás lenyűgöző betekintést nyújt a jégkorszaki ragadozók képességeibe és élőhelyeibe.

A kiállítás ma élő macskafajok sokféleségét mutatja be – a házimacskáktól és a hiúzoktól a tigrisekig és az oroszlánokig. Rég kihalt rokonaikkal mutatják be a hasonlóságokat és különbségeket. Az interaktív állomásokon kicsik és nagyok tesztelhetik a kardfogú macskák harapási erejét, hallhatják a macskahangokat, vagy megtudhatják, hogyan látják a világot a macskák.

A kiállítás az izgalmas tudományt interaktív élményekkel ötvözi, nagyon érdekes volt felnőttként végigpróbálni a feladatokat.

Hétfőn a hivatalos megnyitón a megjelenteket az egyetem, a város és a szponzoráló energiaszolgáltató képviselője köszöntötte. A Laborszövetség elnöke, Dr. Prof. Petra Skiebe-Corrette visszatekintett az elmúlt 20 évre. A laborszövetség létrejötte előtt érte Németországot a TIMSS sokk, azaz hogy a természettudományos műveltséget mérő teszten Németország nagyon rosszul teljesített. Ennek hatására alakultak újabb diáklaborok. 2001 februárjában Kielben tartottak egy workshopot a “Labor mint a tanulás helye” - Lernort Labor témában. 2004 februárjában Bielefeldben rendeztek háromnapos konferenciát a Teutolab szervezésében. 2004-2007-ig a Német szövetségi Képzési és Kutatási Minisztérium támogatásával valósult meg projekt Lernort Labor - Zentrum für Beratung und Qualitätsentwicklung (Labor mint a tanulás helye - Tanácsadási és minőségfejlesztési központ) címmel. A projekt céljai:

• a meglévő kezdeményezések áttekintése - ebből lett a LeLa internetes portál
• a laboroknak és kezdeményezéseknek együttműködési lehetőséget biztosítani - ebből lettek az éves konferenciák
• Kísérő kutatások megvalósítása

800.000 € került finanszírozásra 30 diáklabor illetve hálózat részvételével.

2007 és 2010 között jelentősen kisebb összeggel, de a Deutsche Telekom Alapítvány megmentette a kezdeményezést. Azt várta el, hogy a diáklaborok kapjanak egy általánosan érvényes definíciót. Az eredményeket a 4. LeLa konferencián mutatták be.

2010 októberében alakult meg a Lernort Labor - Németországi Diáklaborok Szövetsége Hamburgban.

2010 óta a LeLa konferencia többnyire a Német Szövetségi Képzési és Kutatási Minisztérium támogatásával valósul meg. 2011-ben volt az első, a Szövetség által megvalósított konferencia Dortmundban.

A diáklaborok definíciója:

• autentikus, tudomány művelésére alkalmas környezetben lehet tanulni és kutatni
• a tudomány iránti érdeklődés és a tudomány megértésének fokozása
• MTMI szakmák és tanulmányok utánpótlásának biztosítása
• iskolán kívüli tanulási hely MTMI területen
• állandó működés, évente legalább 20 napon
• saját kísérletezés, a súlypont a kutatási folyamat

A következő diáklabor-kategóriákat határozták meg:

• klasszikus diáklabor
• diákkutatóközpont
• tanárképzést is segítő labor
• tudománykommunikációt segítő labor
• pályaorientációhoz kötődő labor
• vállalkozási készséget fejlesztő labor

Ezek kiegészültek 2012-ben:

• szellem-, társadalom- és kultúratudományokat szolgáló labor
• mobil diáklabor
• mérnöki, fejlesztő és termelő labor

A 2016/2017-ben megfogalmazott vízió: minden fiatal olyan képzésben részesüljön, ami a globalizált és természettudományos-technikai meghatározottságú világban tudatos cselekvésre képes. Ehhez a diáklaborok jelentősen hozzájárulnak.

2015-ben jelent meg az első Diáklabor-Atlasz, aminek azóta már a harmadik kiadása is megjelent és online is elérhető.

2012-2016 között a Lab2Venture projektben szereztek forrásokat a diáklaboroknak, aminek a célja a vállalkozói készség fejlesztése volt a diáklaborokban.

2022-2024 között a körforgásos gazdaság (circular economy) támogatására kaptak a diáklaborok forrásokat.

A koronavírus járvány hatásainak mérséklésére 131 projekt számára kaptak mintegy 4,8 millió euró továbbadott támogatást, ezzel kb. 36.000 diákot értek el.

Különböző támogatóktól 2019-től 2028-ig 57 pénzjutalommal járó díjat oszthat ki a Szövetség diáklaboroknak (LeLa Preis).

A jövőt illetően tovább viszik az éves konferenciákat és a havonta online megrendezett tematikus törzsasztal rendezvényeket. Támogatják a diáklaborok fejlesztését, hogy újabb célcsoportokat is elérjenek. A diáklaborok munkatársainak továbbképzését segítik. Továbblépésként fontos a meglévő kapcsolatok ápolása mellett újak kialakítása is. A Szövetséget pedig tovább akarják fejleszteni és professzionalizálni.

A helyszínt az Oldenburgi Egyetem adta, ami Észak-Németország legfontosabb tanárképző egyeteme, diákjainak 40%-a tanárszakos. Az egyetemen 11 diáklabor van, ebből 9 tagja a Diáklabor Szövetségnek. Az OLeLa a kb. 60 kilométeres körzetben lévő, tanárképzést segítő diáklaborok hálózata.

A szponzoráló energiaszolgáltató képviselője, Dr. Christian Friege arról beszélt többek közt, hogy ha egy gyereket a sport, zene, nyelvek érdekli, akkor tudjuk, hova küldjük szakkörre, így ha az MTMI terület érdekli, a diáklabor adódik. A most folyó német szövetségi koalíciós egyeztetéseken viszont a képzés a végén, az egyebeknél szerepel témaként, nincs központi helyen. Az innováció, a képzés, a tudás ennél sokkal fontosabb.

Az első plenáris előadás címe “Tudomány, Iskola és Diáklabor közös gondolkodása” volt Dr. Ilka Parchmanntól, a Kiel-i Leibniz Intézettől. Ebből az előadásból hozok ide pár gondolatot. A diáklaborok a németországi oktatás szerves részévé váltak. Viszont egyre jobban tudományosan és adatalapúan kell a diáklaborokra tekintenünk. Az elmúlt évtizedekben a területen számos kutatás is zajlott, diploma és doktori munkák, kutatások tárgya volt a diáklaborok működése, hatékonysága, hatása. Egyes kutatások szerint a diáklabor látogatás elsősorban a diákokra érzelmi és motivációs hatást gyakorolnak. De a kutatások többnyire elszigeteltek, kevéssé összehasonlíthatóak. 

Vannak a célok, és van, amit ténylegesen teszünk. Beszélt a RIASEC modellről (realistic, investigative, aesthetic, social, enterprising, conventional - kiegészítette a networking-gel),

ami különböző személyiségtípusoknak megfelelő foglalkozásmodelleket takar. Az MTMI terület mindegyikhez köthető. Kérdés, hogy mit akarunk közvetíteni a diáklaborokban, és hogy ténylegesen mit közvetítünk. A fő cél a hands-on tevékenységek megvalósítása, de kérdés, hogy ez elég-e. De lehet, hogy ez nem elég, hanem például ki lehet egészíteni videókkal, amik a valós tudományos munkát mutatják be.

A diákok érdeklődése a diáklaborokban megnövekszik, de kérdés, hogy ennek van-e hosszútávú hatása, vagy csak lokális. Meg elérjük-e azokat, akik amúgy is érdeklődőek? Kérdés és vizsgálható, hogy kire mi és mikor hat. Ilyen szempontok merülnek fel, mint kíváncsiság, relevancia, érzelmek, saját hatékonyság élménye, ha az elvárás találkozik az értékekkel, odatartozás és elismerés, identitás, hatás. A fejlesztés komplex.

Az is egy lehetséges jelenség, hogy a diáklabor látogatás után, ahol élményeket szereznek a diákok a természettudományokban, az iskolai, szárazabb természettudományos oktatás iránt elveszítik az érdeklődésüket. A diáklaborok önmagukban nem tudnak hosszútávú hatást elérni.

A diákoknak nagyon különböző a motivációjuk a gimnáziumi emelt szintű oktatás választásánál. Van, akinek elég, ha belelát egy tudományba. Másnak látni kell, hogy dolgoznak a kutatók. Van, akinek a társadalmi hasznosság számít, vagy az kell, hogy odatartozónak érezhesse magát. Nem elég, hogy a diákok beleilleszkedjenek a mi világunkba, nekünk is illeszkedni kell az övékbe. Jól jön, ha a kutatók megjelennek a fiatalok által kedvelt helyzetekben, mint például egy focimeccsen.

Mindez nem megy egyedül a diáklaboroknak, az iskolákkal együtt kell működni. A diáklabor látogatás nem tud csodát művelni. A teljes oktatási ökoszisztémával kell foglalkozni. Minden tanárhoz, minden tantervbe el kell jutni, nem csak azokhoz a tanárokhoz, akik amúgy is jönnek mindig. Rendszerszinten kell gondolkodni, tervezni. A kutatókat meg kell kérdezni, mit szeretnének kommunikálni, közvetíteni. Az iskolákon belül kevés az együttműködés. A kutatók meg akarják mutatni a megoldatlan problémákat, a diákokat ez érdekli, a tanáraik viszont ezt kevésbé akarják. Itt jöhet a diáklabor, ami kitöltheti ezt a rést. A tanároknak és a diáklaboroknak együtt kell működni. Az egyetemeken a tanárszakos és a nem tanárszakosoknak is együtt kell működniük, közösen kell a diáklaborok számára ajánlatokat kidolgozniuk.

A képzést is ökoszisztéma mintájára kell elgondolnunk, ahol kutató, tanár és diák a lehetőségeket biztosító személyekkel együttműködve tud hatékonyan együtt dolgozni. Ebbe az ökoszisztémába tartoznak a tanterv és helyi tanterv, tanárképzés, diákkutatóközpontok, versenyek, diákolimpiák, a média és digitális tanulási terek, a “citizen science”, a tudománykommunikáció és a diáklaborok. A sok projektből struktúrát kell létrehozni.

Az ezekhez kapcsolódó tevékenységek lehetnek: az iskolai környezetben a tanárok és diáklabor munkatársak közös továbbképzése, a diákkutatóközpontokban a tehetséggondozással kapcsolatos együttműködés és hosszabb távú kutatások, a média és digitális tanulási terek kapcsán a laborlátogatások előkészítése és utógondozása, a tudománykommunikációban pedig a diákok is szereplők lehetnek.

Blitzlichter - ebben a programelemben 5-5 percben mutatták be kollégák projektjeiket. Az alábbi témákban hallhattunk projektekről a két nap során:

• Mesterséges intelligencia a mindennapokban - hogy ne csak használjuk, hanem értsük is… - hol használjuk a MI-t a mindennapokban, a kémiában. A projekt célja, hogy az MI használatát integrálja a diáklabor kurzusaiba. Példa volt a MI az orvoslásban kurzus 9-10. évfolyamos diákoknak, 3-8 órában. Tartalma a MI alapjai, MI alkalmazásai az orvoslásban és etikai kérdések.
• A hulladékgazdálkodásról, hogy gondoljuk újra a körkörös értékteremtést. Hogy a szelektív gyűjtéstől eljussanak a diákok a javításhoz, újrahasznosításhoz és a kevesebb hulladék termeléséhez is.
• MintCampus - ezzel a projekttel már tavaly is találkoztunk, célja, hogy tananyagokat tegyen hozzáférhetővé minden diáklabornak. Nem csak a projekt gazdái, hanem mások is tölthetnek fel tananyagokat, jelenleg 125 kurzus van fent.
• Elizabeth Dietel prezentációjából (Oldenburgi Egyetem) azt emelem ki, hogy nem elég az amúgy is érdeklődőket bevonzani a diáklaborokba, hanem új diákokat is meg kell nyerni az MTMI területnek.
• Láthattunk egy prezentációt egy mobil asztronómiai távcsőről, ami nagyon emlékeztetett a dabasi diáklabor készülő konténer teleszkópjára, csak az nem kerekeken gurul. Érdekes volt például a hullócsillag figyelő eszköz és hálózat, amit bemutattak.
• Emellett hallhattunk egy léggömböt 40.000 méter magasba engedő diákprojektről, és az ahhoz megvásárolható készletről, amit komplex projektként lehet alkalmazni iskolai csoportoknál is.
• Bemutattak egy klímalabort Oldenburgból. 8-13. évfolyamos diákoknak kínálnak kb. 5 tanórás projekteket, 17 tananyaguk van, ami szabadon hozzáférhető.
• Tavaly is bemutatták, de most továbbfejlesztve azt a gyakorlatot, hogy a diákok egy nyomtatványon minden labor foglalkozás után kapnak egy pecsétet, és ha betelik a füzet, ajándékot kapnak. Így próbálják kitartásra bírni a diákokat. A résztvevő diákok száma így az elmúlt évben jelentősen emelkedett. Nem egy laborhoz tartozik ez a kezdeményezés, hanem 13 laborban gyűjthetik a pontokat. Öt részvétel után jár ajándék.
• Bemutatkozott egy Emmental-i diáklabor Svájcból. Bemutatta elhelyezkedését, céljait, meghívást fogalmazott meg és az ementáli sajtról is volt szó.
• Az általunk jól ismert openSenseLab munkatársa, Mario Pesch a Hackathon programjukat mutatta be, ami nyári ottalvós sátras program 10-16 éves diákoknak, akik kreatívan programoznak, termékeket állítanak elő a program során.

A “labortúra” programpont részeként két diáklaborba látogattam el. Az első egy informatikai diáklabor volt, a tanárképzés keretein belül. A tanárszakos hallgatók által készített projektekbe tekintettünk be. Volt az internet-hálózat működését modellező feladat, a mesterséges intelligenciáról szóló feladatsor, ami a chatGPT-vel is kísérletezik (pl: tegyél fel olyan kérdést, amiből rájöhetsz, hogy a választ MI adta…), 3D nyomtatási feladat.

A másik diáklabor nem a saját helyén mutatkozott be, a Wattenmeer, ami egy árapálysíkság, az Északi tenger melléktengere. A kipróbált kísérlet a homokszigetek édesvíz-ellátását modellezte (a homokszigetek alatt az édesvíz kiszorítja a sós vizet, olyan, mint egy lencse a sziget alatt).

A harmadik választható labortúra a Regionales Umweltbildungszentrumban (RUZ) volt. A Regionális Környezeti Oktatási Központ (RUZ Oldenburg) a város oktatási intézménye, amely változatos tanfolyami programot kínál a fenntarthatóság témakörében az oldenburgi iskolák számára. Ezen túlmenően a RUZ tananyagokat kínál kölcsönzéshez, valamint képzéseket és konzultációkat tart a tanárok számára fenntarthatósági témákban.

A fenntartható fejlődésre nevelés a fenntartható fejlődés témáival és problémáival foglalkozik, és elősegíti az interdiszciplináris ismereteket és a hálózatos gondolkodást, a kreativitást és a problémamegoldó készségeket.

A laborgyakorlat során először pár szóban bemutatták az intézményt és pár munkatársát, majd ismertették a 17 fenntartható fejlődés célt. A fele csoport egy képet a másik csoport 1 célt kapott és meg kellett keresnünk a képhez tartozó célt, így alakultak ki a párok. Nekem a 3. cél jutott Egészséges életmód biztosítása és jó közérzet. Minden “célhoz” egy doboz tartozott, amelyben volt egy mappa, egy poszter és a mi dobozunkban egy baba, sztetoszkóp, és kilégzés mérő.  A mappa tartalmazza a munkafüzetet, és egy-két feladathoz szükséges képeket, bábukat stb..

A feladat első részeként a belső lakat szám-zárját kellett megfejteni, amit a baba szívhangjának vizsgálatából kaptunk meg. A számzár egy betűt rejtett, amit a feladat végeztével megosztottunk a többiekkel. A feladatok között volt kirakós, párba állítás, de ismeretterjesztő kártya is. Ennek a feladatnak a fő célja volt, hogy felhívja a diákok figyelmét arra, hogy az egészség fontos szerepet játszik az életünkben, illetve hogy mindenkinek “jár”.

A foglalkozás végén összegyűjtötték minden csoport “betűjelét”, melyből egy szám jött ki 0017.  A 17. célt az együttműködés, a kölcsönös tisztelet és a közös értékek támasztják alá. Az együttműködés felméréséhez egy szabadban elvégezhető feladatot végeztünk el, ahol a cél az volt, hogy a csoport közösen kötelek segítségével egymásra helyezzen négy testet. A csoport nagyon dinamikus volt sikeresen véghez vitte a feladatot. Zárásként mindenki mondott pár szót a kapott céljáról, illetve elmondta, hogy honnan érkezett a konferenciára.

A második plenáris előadás a hallásjavításról, hallókészülékekről szólt szaktudományos jelleggel. Ebből is pár számomra érdemes részletet emelek ki. Mutatott például egy ábrát, amin látszólag értelmetlen alakzatok voltak. Ha az alakzatok közti tér egy részét kitöltötte, mintha tinta folyt volna oda, akkor már felismerhető volt, hogy az ábra ör nyomtatott B betűt ábrázolt előtte, csak egy része ki lett satírozva. Ehhez hasonló, hogy ha egy zenéből egyszerűen lenémítunk másodpercenként egy kis részt, az sokkal nehezebben élvezhető, mintha egy zavaró hangot rakunk be ugyanazokra a részekre. Azaz nem elég, ha a zavart, zavaró hangot elvesszük. A mai hallókészülékek nagyon kicsik, digitálisak és mesterséges intelligenciát használnak. Ahhoz, hogy ezeket jól tudják programozni, vizsgálniuk kell az emberek viselkedését különböző környezetben. Ehhez egy székbe ültetnek valakit, és körülötte virtuális környezetet hoznak létre, például egy szobát, ahol három emberrel (itt avatarral) beszélget. A kísérletek alapján látszik, hogy a viselkedés nem különbözik valós és virtuális környezetben. Megfigyelik, hogy hogyan viselkedik egy ilyen helyzetben az ember, mikor fordítja a fejét, hajol oda, hova fordul például. Ez segíti optimalizálni, hogy különböző helyzetekben a hallókészülék mire figyeljen. Egyébként lehetne ugyanígy a mikorfonokat is megtanítani, hogy alkalmazkodjanak azokhoz a használókhoz például, akik nem tartják rendesen a szájukhoz…

A hétfő esti gálavacsorához kapcsolva hirdették ki az idei LeLa díjak nyerteseit. A díjazottak bemutatása és a projektjükről szóló videó a Lernort Labor honlapján elérhető. A díj kategóriái:

• Diáklabor plusz
• A sokszínűség díja
• Digitális diáklabor
• Innovatív diák-kutatócentrum

A konferencia utolsó szekcióprogramján a “Mint Cluster” műhelymunkán vettem részt. A Mint Cluster A Német Szövetségi Képzési és Kutatási Minisztérium mintegy 40 millió eurós projektje, melyben regionális konzorciumokat támogat MTMI diák foglalkozások biztosítására. Jelenleg 73 ilyen konzorcium működik. A cél az iskolákkal való együttműködés erősítése, az esélyegyenlőség növelése MTMI foglalkozások biztosítása által.

A műhelymunkában a projekt négy célja mentén mutatta be egy-egy MINT-Cluster a tevékenységét, majd csoportokban dolgoztunk, az egyes célokhoz fűződő tapasztalatainkat, gondolatainkat osztottuk meg. A négy cél a következő volt:

• A képzés szempontjából hátrányos helyzetű diákok MTMI téren való támogatása
• Az iskolákkal való együttműködés erősítése, hogy ebből hozzáadott érték keletkezzen
• Az MTMI oktatás számára valódi hozzáadott értéket biztosítani - innovatív impulzusokat adni az iskoláknak és más képző intézményeknek
• Regionális együttműködés, beágyazottság

Pár gondolat, ami elhangzott vagy ott keletkezett a témához: az első évben csak tanítási időn kívüli foglalkozásokat lehetett finanszírozni, de mivel a motiváció nehéz volt, később az iskolai csoportok fogadását is bevonták. Nehézségként merült fel, hogy mivel a foglalkozások ingyenesek, a résztvevők talán kevésbé motiváltak a kitartásra, több alkalmas programoknál végig részt venni. Azért felmerül, hogy igen, az iskola is jellemzően a külső motivációra (jegyekre) épít legerősebben, de az igazi eredmény, ha a diákok motivációja mentén sikerül tevékenységeket felépíteni.

Az oldenburgi a legnagyobb Cluster, 90 tagja van. 2024-ben saját támogató egyesületet alapítottak. Évente egy találkozójuk van, hogy segítsék az együttműködést. A programjaikat nem az iskolai tantárgyak szerint sorolják be, hanem tématerületek, kontextus szerint.

Az utolsó műhelymunka a “Diáklaboratóriumok tudományos kommunikációhoz” címet viselte

Miért fontos a tudományos kommunikáció, különösen a diákok számára? Hogyan tudnak ehhez aktívan hozzájárulni az iskolai laboratóriumok? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ kis csoportokban. Egy rövid bevezető után az első kérdés: Mit jelent számodra a tudományos kommunikáció? erre a kérdésre kerestük a választ a kiscsoportokban, majd megosztottunk egymással egy-egy gondolatot. A második kérdés: Milyen tudományos kommunikációs formátumokat és módszereket ismer, vagy alkalmaz már iskolai laboratóriumában? Erre a kérdésre 10 perc jutott. 

A következő kérdés előtt a DLR Schol_Lab Berlin munkájába tekinthettünk be egy rövid előadás formájában. Megismerkedtünk egy nyári tábor felépítésével, feladataival, munkaformáival.

A harmadik feladat újabb ötletek, praktikák összegyűjtése volt 15 percben. Az utolsó feladatként egy tantárgyi fogalmat kaptunk, mint például a Fibonacci-sorozat, amit egyszerű “konyha nyelven” kellett a többi csoportnak ismertetni. Összegzésként megállapítottuk, hogy a gyerekeket többet kellene gondolkodtatni, viták fontosságára nevelni, ezzel is felkeltve a természettudományok iránti igényt.

Mindezek mellett működött a poszter szekció, ahol két posztert állítottunk. Az egyik a kecskeméti Öveges Diáklabort mutatta be. A másik poszter a Magyarországi Diáklabor Egyesület munkájába,  eredményeibe nyújt betekintést.

A programon a Kecskeméti Piarista Iskola 2024-1-HU01-KA121-SCH-000224624 Erasmus plusz pályázata keretében vettünk részt.

Mikulás Domonkos, Lévai Zita Mariann, Öveges Diáklabor, Kecskemét